Demecser Nyíregyházától északkeletre, mintegy 25 km távolságra, a Közép- Nyírség és a Rétköz találkozásának vonalán fekszik. A 4. számú főútvonal Székelynél leágazó alsórendű útvonalon érhetű el. A települést átszeli a Budapest-Záhony vasútvonal.
Demecser mai területe nagyszámú lelet tanúsága szerint már az ókorban is lakott hely volt. A régészek és muzeológusok az úgynevezett „alföldi vonaldíszes kerámia” legkorábbi lelőhelyei között tartják nyilván. Az itt talált edények mintázata rendszerint bekarcolt, egyszerű mértani vonalakból áll, de alkalmazták a Késő-Kőrös-Szamosvidéki festett kerámiákról ismert edényfestést is. A helyiség neve egy 1261-1267 körüli oklevélben tűnt fel először, amely szerint Kárászi Sándor bán megvásárolta a Kékkel határos Kendemecher nevű birtokot. Más források szerint 1270-1272 táján bukkan fel először Kemény Demecser néven abban az adományozó levélben, amelyben V. István király a területet Kárászi Sándornak adományozta.
A birtok egy részét Kárászi Sándor fia, Miklós 1331-ben nádori ítélettel elveszítette, másik részét egy évre rá testvére, Miklós egy Magyar Pál nevű mesternek szándékozott eladni. Ez ellen a Balogh-Semjén nemzetség Kállay-ágából való István tiltakozást jelentett be és magának mondja a települést. Ennek ellenére bizonyított, hogy a falut Magyar Pál a Rétben lévő szigetekkel és harminc, névvel jelölt halastóval együtt 400 ezüstért megvásárolta. Ekkor már állott benne a Szent György patrónussága alatt lévő kőtemplom. Demecsert 1354-ben úgynevezett leánynegyed fejében Erzsébet, Magyar Pál leánya, kapja meg.
A XV. Század fordulatot hoz Demecser történetébe: ettől az időtől rendelkezik vásártartási joggal és lesz mezőváros. A település és környéke 1415-ben a Czudarok birtokába jut. Mezőváros 1460-tól 1886-ig. Vásártartási jogáról 1466-tól emlékeznek meg okiratok. Ez azt jelenti, hogy Demecser e fontos megkülönböztetéseket, illetve előjogokat valószínűleg Mátyás királytól kapta. Demecser mezővároshoz tartozott Bessénytanya, Bodótanya, Borzsovatanya, Feketetanya, Idatanya, Kolbárttanya, Vártanya, Verestanya, Fellegvártanya, Kistanya. A század végén nagyobbik részét már a Váradi és Kállay család birtokolta és mindkettő földesura marad a rákövetkező évszázadban is.
Demecsernek az 1556-ból maradt nyilvántartásban szereplő 32 tizedfizető háztartása alapján 160-165 lakosa lehetett. 1588-ban 93 jobbágyán a Váradi család tagjai osztoztak. Az alacsony lélekszám okát a kutatók a földrajzi fekvésében látják, mivel a Rétköz alacsony fekvésű, mocsaras területéből csak a kiemelkedő, vagyis a magasabban fekvő részek voltak alkalmasak letelepedésre.
A Váradi család férfi ágának kihalása után 1611-ben Demecsert több nemzetség birtokolta különböző jogcímeken. A XVII. Század közepén a Lónyay István rokonság címén, nádori ítélettel nyert belőle egy részt, mások olykor zálogként jutottak hozzá. Volt idő, amikor még a királyi fiscusnak is volt benne része.
Az 1720-ban tartott összeírás szerint 14 jobbágytelke volt, emellett 2 száraz- és 3 vízimalom működött a területén.
Az 1774. évi úrbérrendezés idején 29 jobbágy család élt Demecser területén, 13 telken.
A jobbágyfelszabadítás idejére csak a Barkóczy és a Jósa család őrizte meg tulajdonosi pozícióját. A többiek -a Pazonyi, Szabó, Győry, Csepey, Vay, és Répássy családok – később jutottak a vidéken kisebb-nagyobb birtokrészhez. Lakossága ekkor 839 lélek volt, szántója viszont mindössze 244 hold, a tübbi rét és halászó hely.
1870-ben 220 háza és 1385 lakója volt Demecsernek 6467 kat. h. határnyi területén.
1900-ban 226 házban 2021 lelket számláltak a nyilvántartásokban.
A község lakossága a századforduló után tovább növekszik, ami az országban beindult polgári fejlődés, kapitalizálódás következményeként értékelhető és összefügg a Tisza szabályozásának, a csatornarendszer kiépítésének, a nyíregyháza-Ungvár vasútvonal megnyitásával, a káposzta savanyítás fellendülésével, a hordógyártás, majd a keményítőgyár beindulásával.
A gazdaság élénkülése jelentősen éreztette hatását a helyi társadalom fejlődésében és a környék falvaira gyakorolt hatásában.
1931-ben 538 lakóházat és közel négyezer lakost számláltak Demecserben. Hét tantermes iskola működik, ahol református, római, katolikus és izraelita felekezetű oktatás folyik. A harmincas években épülnek meg azok a kőutak, amelyek Demecsert összekötik a szomszédos településekkel.
Demecser háború utáni helyzetére az ismert központosító törekvések és belőlük következő aránytalanságok hatnak. Ebben döntő szerepe volt Nyíregyháza fejlődésének mesterséges felgyorsítása és a Záhonyra hárult különleges szerepkör.
A település lakóinak száma ebben a korszakban is növekszik. Mai nagyságát a hatvanas-hetvenes évekre éri el.
Közben a politika is felismeri az erőltetett centralizáció hátrányait, aminek következtében Demecser szerepe is változik a Rétközben, központi fekvése folytán, ami a hetvenes évektől fejlesztések formájában is megnyilvánul.
1973. április 15-ével közös tanácsú nagyközséggé nyilvánítják társközségként Székelyt rendelve a hatáskörébe. E közigazgatási alakulathoz 1977-ben Kék is csatlakozott.
1975-ben a Magyar Gyapjúfonó gyáregységének felépítése és üzembe helyezése tovább növeli az ipari munka arányát Demecserben és megalapozza foglalkoztatási központ szerepét a kistérségben. A két gyár, a tsz és a környéket ellátó szolgáltató szervezetek, illetve intézmények működése a nagyközség jogálláson is túlmutatott: Demecser több mint 10 község, közel 20000 főnyi lakónépesség természetes központjává fejlődött.
A politika és a társadalom demokratizálódása, a gazdaság piacorientáltságának megalapozása megnyitotta a polgári fejlődés felé vezető utat. A tulajdonviszonyok teljes átrendeződése azonban napjainkban is érzékelhető problémák leküzdésével megy, illetve mehet csak végbe.
A termelőüzemek, gyáregységek, szövetkezetek megszűnése iparban, mezőgazdaságban, kereskedelemben, szolgáltatásban, nehezen kezelhető szociális gondokkal jár.
Demecserben is megszűnt a tsz, a két gyár – a szeszipari vállalat és a textilüzem – az önállósulással elveszítette piacait, tevékenységi körük beszűkült, nem találtak olyan terméket, amely versenyképes lett volna a vetélytársakkal szemben. Többszöri tulajdonosváltáson mentek keresztül, de a termelést a kívánt mértékben egyik sem tudta stabilizálni, ami nagyarányú munkanélküliséget és növekvő megélhetési gondokat okozott a községben. 1990-től 1994-ig kiépült a gázhálózat, korszerűsítették az önkormányzati intézmények fűtési rendszerét, gyarapodott a szilárd burkolatú utak hossza.
1994-től 1998-ig megépült az általános iskola új szárnya, elkészült Demecser és vidékének szilárd, kommunális szemétlerakója, korszerűsítették a sportpályát, megkezdődött a faluközpont átalakítása, létrehozták a rendőrőrsöt Demecserben.
1999-ben folytatódott a település parkosítása, befejeződött a községháza rekonstrukciója az eredeti tervek alapján, befejeződtek a szennyvízhálózat kivitelezési munkái.